Balatonújlak Község Önkormányzta

A település története

Balatonújlak története

Balatonújlak a tótól jó három kilométerre található. Egykor nagyon is vízparti település volt, mert akkoriban még nem léteztek a ma divatos nyaralótelepek, s a Balaton egészen a község határáig ért.

Az 1851-ben kiadott Magyarország geographiai szótára című munkában az olvasható, hogy van halászó helye és nádasa is a tóban. S ha már a régmúltnál tartunk, akkor idézzük a Balaton hűséges krónikását, dr. Zákonyi Ferencet, aki egyik monográfiájában arról mesél, hogy a község keleti részén kőlapokból készült római sírokat tártak fel.

E leletek és egyéb feltárások alapján a kutató azt gyanítja, hogy nagyobb római település állhatott itt. Az bizonyos, hogy a középkorban lakott hely volt: egy 1403-as keltezésű okirat Wylak néven említi. Ugyancsak régi iratokból tudjuk, hogy a török hódoltság idején ez a terület is elnéptelenedett. Még 1715-ben is csak 9 háztartást írtak össze. Néhány év múlva a nápolyi alkirály kapta jutalmul a birtokot. Tőle vásárolta meg 1727-ben a Hunyady család. A grófi család volt az, amely hosszú évekre meghatározta az itt élők helyzetét.

A múltban kutakodva érdemes elővenni a statisztikákat, mert a népesség alakulása sok mindenről árulkodik. 1851-ben nyolcszáz katolikus vallású lakót regisztráltak, 1900-ban 1005 lelket írtak össze. 1932-ben 947-en, ötven évvel később nyolcszáznál többen éltek itt.

Ma 640 lakója van a településnek. A megélhetés lehetőségét mindig is a mezőgazdaság adta. Amíg a föld nagybirtok volt, az itteniek többsége cselédként szolgált. Reménytelen helyzetüket látva, a térségből sokan vándoroltak ki Amerikába. Szili Ferenc kutatásaiból tudjuk, hogy a századfordulót követően többen hagyták el a falut, mint ahányan születtek. A lakosság csökkenése később se állt meg. Aki tehette az a környező városokban keresett munkát, majd teremtett otthont. Az ötvenes években bezárt az iskola, a diákok azóta Balatonkeresztúrra járnak be. Az önkor­mányzat ma azon gondolkodik, hogy az óvodát is megszünteti, mert kevés a gyerek, a fenntartás pedig sokba kerül.

A település lakóinak 35-40 százaléka idős korú. A lakosságból mindössze 20-25 embernek tud munkát adni a két kisebb gazdasági társaság. Úgy tűnik, hogy belterületi ingatlan hiányában esély sincs munkahelyteremtő beruházásokra. Ezért, aki megélhetést akar találni, annak máshol kell keresgélnie. Balatonújlak ennek ellenére ideális lakóhely: kiépült a víz- és gázhálózat, a telefonhálózat természetes része a háztartásoknak, és hamarosan minden portát elér a szennyvízvezeték, amelyre azért is büszkék az itteniek, mert lényegesen olcsóbban tudták megcsináltatni, mint a környező falvak. A 68-as főút könnyen megközelíthetővé teszi a Balatont és a környező városokat. Szinte óránként állnak meg a távolsági autóbuszok, s az 1,4 kilométerre lévő vasúti megállóhelyről több mint 100 éve, 1893-tól zakatolhatnak Balatonszentgyörgy, illetve Somogyszob felé a balatonújlakiak.

Ezek a feltételek is hozzájárultak ahhoz, hogy a külföldiek "felfedezték" maguknak a falut. Tizenhét házat már megvásároltak, és szinte minden nap érkeznek érdeklődők. Meg is nőtt az ingatanok forgalmi értéke: nemcsak a faluban, hanem a hozzátartozó szőlőhegyben is, amely része a dél-balatoni borvidéknek. A hegyben járva szembetűnik jó néhány út széli kereszt, amit hálából emeltek a balatonújlakiak. Találkozni ilyenekkel a falubeli porták udvarán is - bizonyítékaként annak, hogy a lakosság nagy része hivő katolikus. 1980-ban - amikor Magyarországon alig épültek, mert nem épülhettek templomok - új oltárt emeltek közadakozásból, társadalmi munkával. A hagyományok tisztelete állíttatta a két világháború elesetteinek emlékművét is. Az első világégés idején a 196 balatonújlaki bakából 32 nem érkezett haza.

A második világháború pedig nemcsak a besorozott katonák között szedett áldozatokat: 1945 tavaszán a frontvonal miatt a község lakosságát Vörsre, Holtádra és Tikosra telepítették ki. Az épületek nagy része megrongálódott. Éppen a falu társadalmi szerkezete miatt, régen a hagyományos népi építkezési formák határozták meg a község arculatát. Ma már csak kevés ilyen, úgynevezett kontyos házat látni. A porták rendezettek, sok lakóépületet felújítottak